Kifúvás az ízületben, hogyan kell kezelni
Ha a beteg apnoés, vagy bármilyen okból nem kielégítő a légzése, maszkon keresztül kell lélegeztetni mindaddig, amíg a felsorolt eszközöket elő nem készítjük. Az intubálás technikája Ahhoz, hogy az endotrachealis tubust szájon át a légcsőbe tudjuk vezetni, a beteget alkalmas helyzetbe kell fektetnünk. Hanyatt fekvő emberen a szájüreg és a garat képzeletbeli tengelye előre nyitott tompaszöget zár be.
A tengelyek egymáshoz való közelítésére, a bevezetendő tubus útjának kiegyenlítésére kétféle fektetési mód használatos. A hogyan kell kezelni Jackson-féle helyzet. A beteget laposan, párna hogyan kell kezelni, hanyatt fektetjük, s fejét homlokára helyezett tenyerünkkel az atlantooccipitalis ízületben hátrahajlítjuk, ezzel a nyaki gerincet is retroflektáljuk.
Ez a fektetési mód az esetek zömében beválik. A szájüreg és a légcső tengelye egymáshoz közeledik, így a gégebemenet hangrés a laryngoscop világítólapocával látótérbe hozható. A javított Jackson-féle helyzet.
A hanyatt fekvő beteg tarkója alá 10—15 cm vastag párnát helyezünk, és fejét csak hogyan kell kezelni hajlítjuk hátra, hogy a száját kinyithassuk.
A szájüreg és a garat tengelye is kiegyenesedik, gyakorlatilag egybeesik, s a laryngoscoppal betekintve, lefelé találjuk a hangrést. Ez a fektetési mód főleg picnicus, rövid könyökfájdalom, mit kell tenni, kövér embereken és merev nyaki gerincűeken könnyíti meg az intubálást Ha a száj kicsire nyitható, vagy nagy a nyelv, nagyobb helyhez jutunk a tubus bevezetéséhez, ha a harántmetszetben Z alakú hajlított lapoccal a nyelvet balra félretoljuk.
Az esetek zömében azonban erre nincs szükség. A nyelvgyökhöz közelítve látótérbe kerül a felülről lelógó epiglottis. Ezt megpillantva, a lapocot 1—2 cm-re továbbtoljuk előre, miközben a laryngoscop nyelét annak hossztengelye irányába emeljük. Nem támaszkodunk ilyenkor a felső fogsorra, és nem billentjük a laryngoscop nyelét magunk felé, mert fogsérülést okozhatunk!
Az így előretolt lapoc vége a nyelvgyök és az epiglottis közé kerül, a plica glossoepiglotticába, és a nyelvgyök felemelésével együtt felemelkedik a gégefedő is, és feltárul a csúcsával felfelé álló, háromszög alakú hangrés Ha az epiglottis és a trachea bemenete nem látható, a segítő hogyan kell kezelni le a pajzsporcot.
A jobb kezünkben tartott endotrachealis tubust így a jobb szájzugból a hangrésbe illesztjük és a tracheába vezetjük. Szemünk ellenőrzésével 4—5 cm-rel továbbtoljuk előre a tubust, míg annak mandzsettája a hangrésben el nem tűnik.
Ilyenkor a levegő kiáramlását halljuk a tubuson át. Másik módszer: ha a tubuson keresztül befújva a mellkas szimmetrikus emelkedését, majd süllyedését észleljük, és a levegő akadálytalanul áramlik vissza, a tubus a tracheában van A felfújt légpárna a légcső falának fekve légmentesen tömít.
A mandzsetta légtartó állapotáról a kontrollballon feszessége tájékoztat bennünket.
Index:Angol/a
Ha — nem légző betegen — rövid idő, legfeljebb egy perc alatt nem sikerült az intubálás, maszkon át lélegeztetni kell, és ismételt próbálkozásra csak a jól oxigenizált betegen kerülhet sor. A tubus proximalis végébe illesztett megfelelő vastagságú fém- vagy műanyag csatlakozóval ezután összekötjük a tubust a lélegeztetőballonnal. Megkezdjük a lélegeztetést, és mindkét középső hónaljvonalban meghallgatjuk a tüdőt: ha a tubus vége megfelelő helyen, a bifurcatio felett a tracheában van, a két oldalon egyforma erős a légzési hang.
Ha túlságosan előre toljuk a tubust, az rendszerint a jobb főhörgőbe jut. Ilyenkor a bal oldalon nem vagy alig hallható a légzés.
Mit jelez a sípoló légzés?
A mélyre jutott tubust mindaddig vissza kell húzni, míg a légzést mindkét oldalon egyformán halljuk; különben az egyik tüdőfél kimarad a gázcseréből, a következmény pedig súlyos hypoxia lehet! A tubus összeharapását a tubus mellett a beteg szájába helyezett harapásvédő Guedel-tubus vagy megnedvesített pólyatekercs gátolja meg. Ezzel együtt rögzítjük a tubust megfelelő helyzetében úgy, hogy kb.
A leszívás technikája. Intubált betegen leszívhatjuk a trachea alsó szakaszát is. A megfelelő méretű leszívókatétert szívás nélkül vezessük le, majd folyamatos szívás mellett húzzuk ki. Az alsóbb légutak leszívásakor fokozottan ügyeljünk a sterilitásra! Egy leszívás ne tartson tovább 10—15 másodpercnél, utána lélegeztessük a beteget. Hypoxia esetén a leszívás előtt ajánlatos oxigéndús levegővel jól átlélegeztetni a beteget. Extubálás előtt először mindig a garatot, a mandzsetta feletti szakaszt szívjuk le, és csak ezután engedjük ki a levegőt a mandzsettából és húzzuk ki a tubust, belevezetett másik, steril!
Magyar-angol szótár
A mandzsetta fölött nyák gyűlhet fel! Nehézségek és akadályok az intubálás során. A beteg részéről a száj heges szűkülete, gyulladásos szájzár, harapási rendellenességek, előreálló és laza fogak, injekció az ízületek fájdalmához, tumor a szájban, a garatban és a nyelven, a mandibula alaki eltérése, az állkapocsízület ankylosisa, macroglossia, tonsillatályog, a gégét diszlokáló struma, tracheaszűkület, a nyaki gerinc mozgáskorlátozottsága spondylosis és az ún.
A felszerelés hiányossága vagy hibái mellett gyakran okoz nehézséget a nem megfelelő fektetés. Gyógyszeres izomrelaxációra lehetőségünk nem lévén, egyes — ritka — esetekben az izomellazulás hiánya is technikai nehézséget okoz.
Megfelelő gyakorlat megszerzésével mindezek egyre ritkábbá válnak. Aspiráció veszélye esetén nagyon gyorsan kell cselekednünk: mellőzzük a maszkon át a lélegeztetést; a vért, a nyákot, a regurgitáló gyomortartalmat folyamatosan szívjuk. A gyűrűporcot kívülről ujjal megnyomva Sellick-féle műfogáscsökkenteni lehet a gyomortartalom regurgitálásának veszélyét: a pecsétgyűrű alakú gyűrűporc kerek lapja hátrafelé néz, a mögötte futó nyelőcsövet a nyaki gerincnek nyomja és elzárja.
Ezt a műveletet asszisztensünk végzi, miközben mi haladéktalanul intubálunk. Szövődmények Mint minden orvosi beavatkozás során, az endotrachealis intubálással kapcsolatban is előfordulhatnak. Sérülést okozhatunk az intubálás folyamán az ajkon és a nyelven, lepattanthatunk vagy luxálhatunk fogat, megsérthetjük a garat és a gége nyálkahártyáját, a hangszalagokat; vérzést okozhatunk a garatban.
A behelyezett tubus is szövődmények forrása lehet. Túlságosan vékony tubus különösen kisgyermeken növeli a légzés ellenállását. Elzáródhat a tubus, ha megtörik vagy a beteg ráharap; lumenét szűkítheti vagy elzárhatja váladék, vér, idegentest; vége nekifeküdhet a légcső falának, vagy ráborulhat a túlságosan felfújt mandzsetta Rossz helyen is lehet a tubus vége: súlyos szövődményt okoz, ha nem vesszük észre, hogy a légcső helyett a nyelőcsőbe jutott; ki is csúszhat a tubus a tracheából, vagy túl mélyre, endobronchialisan kerülhet Lélegeztetési akadályt okoz, ha a beteg köhög, feszít, présel, vagy ha légúti spasmus keletkezik.
Csecsemő intubálása nehezebb feladat, mint a felnőtté.
Csecsemő intubálására mandzsetta nélküli tubusokat használunk. Kónuszosan kiszélesedő részét a hangszalagokig vezetjük, és a vékony distalis vég kerül a trachea felső subglotticus szakaszába.
Különös gondot kell fordítani a tubus rögzítésére, a csípőízületek kezdő artrózisa visszacsúszás esetén nem védi meg a csecsemőt az aspirációtól! Ha csak mandzsettás tubusunk van, a mandzsettát — a nyálkahártya e korban fokozott oedamakészsége miatt — ne fújjuk fel! Intubálási nehézség, felszerelésbeli hiányosság vagy gyakorlatlanság miatt a művi légútfelszabadítások közül elsősorban a conicotomia ajánlott.
- Hogyan kell kenni a kezét, ha fájnak az ízületek
- Hungarian-English Dictionary (Starting with "K")
- A térd meniszkuszának károsodása 1-2 fokkal
- SerbiaInfo+ (NovaMedia doo.): Kategóriák > Szolgáltatóipar
- Hogyan kezeljük a térd belső meniszkuszának károsodását
- Hogyan lehet kezelni az artrózis rohamait
Conicotomia A hangrés szintjében vagy felette elhelyezkedő, illetve ismeretlen lokalizációjú, másként el nem jó térdízületekre légúti akadály esetén, olykor egyéb ok például súlyos arckoponya-sérülés miatt ultimum refugiumként végezzük. Amikor az indikáció felvetődik, a beteg többnyire már eszméletlen, így az érzéstelenítés rendszerint nélkülözhető. Alapvetően fontos a helyes tájékozódás: a beteg fejét jól hátraszegve kitapintható a pajzsporc és a gyűrűporc közötti behúzásnak megfelelő ligamentum conicum cricothyroideum.
Az így keletkezett nyílás nyitva tartásáról gondoskodnunk kell: ideális esetben felfújható mandzsettájú, egyszer használatos műanyag tracheostomiás kanüllel, vékony endotrachealis tubussal; ezek hiányában bármilyen rövid!
A még spontán légző betegen végzett conicotomia rendszerint köhögési rohamot kelt, a nyíláson sivítva áramolni kezd a levegő.
Irodalmi adatok szerint egy vagy több, minél vastagabb tűvel, illetve vénakanüllel átszúrva a ligamentum conicumot az élet fenntartásához elegendő ventilatio biztosítható ha az akadály alá sikerült jutnunk. Több vastag tű természetesen növeli a siker esélyét. Speciális conicotomiás kanul is létezik, amelyhez a lélegeztetőballon csatlakoztatható. A légzés mesterséges fenntartása Nem légző beteg számára a gázcserét a tüdőbe pozitív nyomással befújt levegő biztosítja.
A kilégzés a mellkas rugalmassága következtében jön létre. Nem légző betegen alkalmazzuk. Lényege: mi határozzuk meg a belélegeztetett levegő mennyiségét, nyomását és a frekvenciát.
Elégtelen légzőtevékenység, hypoventilatio esetén alkalmazzuk. Alkalmazkodunk a beteg légzési frekvenciájához, de a belélegeztetett levegő mennyiségét, nyomását megnöveljük.
Nagy figyelmet igénylő, fárasztó módszer, de azáltal, hogy a spontán légzést nem nyomtuk el, remény van az állapot gyorsabb rendeződésére és a kielégítő spontán légzés visszatérésére. Mindkét esetben pozitív nyomású levegő befúvásával értük el a belégzési, a kilégzés a mellkas rugalmassága következtében létrejött passzív folyamat volt; ezt a lélegeztetési formát pozitív nyomású vagy egyfázisú lélegeztetésnek nevezzük IPPB. Különösen így van ez, ha a befújt levegő mennyiségét növeljük, vagyis az ml átlagos légzési volumennél többet juttatunk a tüdőbe, amit mélyebb légvételekkel tudunk hogyan kell kezelni.
Mindez lehetővé teszi, hogy eszköz és felszerelés nélkül a kilégzett levegőnk tüdőbe fúvásával helyettesítsük a beteg hiányzó légzését. A befúvást kétféle módon végezhetjük: szájból orrba és szájból szájba.
Calaméo - Pránanadi - A Könyv
Mindkét esetben a garatba jutott levegőnek két útja lehetséges: a légcső és a nyelőcső. A nyelőcsőbe jutott levegő nyomásának a cardia bizonyos mértékig ellenáll. Nagyobb nyomás esetén azonban a befújt levegő egy része a gyomorba jut, onnan nem tud kiürülni, és az egyre fokozódó nyomás végül a gyomortartalmat visszapréseli térd artritisz panaszok garatba.
A levegő gyomorba jutására a gyomortáj emelkedése felfúvódása figyelmeztet bennünket Ha a visszapréselt hányadékot nem vesszük észre, a következő befúvással a gégébe és azon keresztül a légcsőbe nyomjuk: a beteg megfullad. Ritkán az orrjáratok átjárhatatlansága például orrsérülés miatt a módszerrel nem érünk célt, a szájból szájba módszerre kényszerülünk. A szájból orrba lélegeztetéshez a hanyatt fekvő beteg mellé térdelünk, a fej magasságában.
Egyik kezünket a homlokára tesszük, a másikat az állcsúcsra; ezzel a fogással a fejet hátrahajtjuk, a szájat pedig zárjuk.
Mély lélegzetet veszünk, és a beteg orrát szájunkkal körülfogva, a tüdejébe fújjuk a levegőt A hogyan kell kezelni után engedjük, hogy a befújt levegő a beteg orrán távozzék, ami a mellkas süllyedésével egyidejűleg hallható is. Egyik kezünket a beteg homlokára téve, ebben a helyzetben megtartjuk, másik kezünkkel a beteg állát megfogva, száját kinyitjuk, és nyitva tartjuk. Ezzel egy időben a homlokon lévő kezünk hüvelyk- és mutatóujjával az orrszárnyakat összenyomva megakadályozzuk a levegő visszaáramlását az orron keresztül Mély légvétel után nyitott szájunkat a beteg szájához illesztve, a levegőt száján át fújjuk a tüdejébe.
Szájunkat elvéve, engedjük a levegőt visszaáramolni, amit a mellkas süllyedése kísér. Egy-egy befúvás alkalmával — ml levegőt fújunk a légutakba, percenként 12—szor. Higiénés szempontból helyesen cselekszünk, ha a beteg orrára vagy szájára zsebkendőt, gézlapot terítünk a papír zsebkendő nem alkalmas! Lélegeztetőmaszk Lehet szelepes vagy szűrős, esetleg laposra összecsukható maszk vagy a lélegeztetőballon maszkja, amelyet a fejvégnél állva — az Esmarch-féle műfogás után — mindkét kifúvás az ízületben az arcra szorítunk és nyílásán keresztül szakaszosan befújunk Nem kell a beteggel közvetlenül érintkezni, de anatómiai holtterét lényegesen megnöveltük.
A cseppfertőzés ellen csak a szűrővel vagy visszalégzést gátló szeleppel ellátott változat véd. A szelep nélküli maszkról a beteg kilégzését lehetővé téve vegyük kifúvás az ízületben szájunkat a befúvás végeztével.
Mit jelez a sípoló légzés? - HáziPatika
Lélegeztetőballon és szelepek Hogyan kell kezelni művi lélegeztetés legegyszerűbb eszköze az önfelfújó lélegeztetőballon. A gumival bélelt ballontest. Visszalégzést gátló lélegeztetőszelep, amelyhez PEEP-szelep csatlakoztatható. Rezervoár A ballonhoz opcionálisan oxigénrezervoár csatlakoztatható, mely önállóan — spontán légző betegnél — oxigéninhalátorként is használható.
A ballon űrtartalma ml; egy kézzel összenyomva — ml csípőízület tudunk a lélegeztetőszelepen keresztül a beteg légutaiba benyomni. A levegő nyomása nem haladhatja meg a 70 vízcm-t; a frekvencia széles határok között választható meg.
Ha a ballont elengedjük, rugalmasságánál fogva a levegőbeszívó szelepen keresztül friss levegővel telik meg. Ezalatt a beteg tüdejébe nyomott levegő passzívan, a mellkas és a tüdő rugalmassága révén a külvilágba áramlik, nem jut vissza a ballonba. Lélegeztetés alatt a levegő áramlásának irányát az arcmaszk és a ballon között lévő szelep biztosítja.
A beteg megkerülésével minimális levegő sem juthat a kilégzőszárba. A ballon működése A ballon összenyomásakor a levegő áramlása nyitja a lélegeztetőszelep 1 jelű membránját. Ezzel egyidejűleg a középen lévő kis kör alakú légzsák 2 felfúvódása lezárja a levegő útját a kilégzőszár felé a kiáramlónyíláson 3tehát a beáramló levegő veszteség nélkül jut a beteg légutaiba, tüdejébe.
Amint a belégzés véget ér, záródik az 1 jelű membrán, amely így megakadályozza a kilélegzett levegő visszaáramlását a ballonba. Ugyanakkor a kis légzsák 2 eltávolodva a kiáramló nyílástól, szabaddá teszi a kilélegzett levegő útját a kilégzőszárban lévő 4 jelű membránon keresztül.
Eközben a ballon expandál, az így létrehozott szívás nyitja az 5 jelű membránt, amely szabaddá teszi a friss levegő beáramlását. Oxigénnel dúsítás. A belélegzett levegő oxigénnel dúsítható, mégpedig vagy a 6 jelzésű csőcsonkon keresztül, vagy pedig a rezervoár csatlakoztatása útján.
Spontán légzés. Mialatt a beteg belélegzik, friss vagy oxigénnel dúsított levegő áramlik be a kifúvás az ízületben 5 keresztül az oxigén csőcsonkon 6 és az 1 jelzésű membránon keresztül.
work — Coming Soon
Spontán belégzésnél a 4 jelzésű membrán zárva van, ezáltal a teljes belégzési volumen a ballonon keresztül áramlik. A kilégzés a leírtak szerint megy végbe. Oxigénadagolás rezervoárral. Optimális oxigénfelhasználás érhető el ezzel a módszerrel.
A rezervoár fekete nejlonzsák, amely a lélegeztetőballon beszívószelepéhez csatlakoztatható. Csatlakozócsonkja két szilikonmembránt tartalmaz; az egyik lehetővé teszi a körlevegő beáramlását, ha a zsák üres, a másik kiengedi a felesleges oxigént, ha a zsák megtelt.
A belélegzett levegő oxigéntartalmát az oxigénbeáramlás növelésével tudjuk fokozni. Zárjuk a szájat: bal kezünket az állcsúcsra, jobb kezünket a fejtetőre helyezzük, majd a fejet hátrahajtjuk. Bal kezünk három ujjával tartva az állcsúcsot, jobb kezünkkel a ballonnal összeszerelt maszkot — a T alakú szelepnél megfogva — ráhelyezzük a beteg arcára úgy, hogy a száj- és orrnyílást teljesen fedje.
Bal kezünk hüvelyk- és mutatóujjával C-alakot képezve, igyekszünk körbefogni a maszkot, és így enyhe nyomással az arcra szorítjuk, anélkül, hogy az állcsúcsot elengedtük volna. Ezután jobb kezünkkel a ballont ritmikusan összenyomva percenként 12—szor lélegeztetünk Ha valamilyen oknál fogva nem sikerül hogyan kell kezelni kézzel a maszkot a beteg arcára szorítani, a szájból maszkba módszerhez folyamodunk.
