Kifúvás az ízületben, mint hogy kezeljék

A fórumon nagyon sok beszámoló van a kisebb-nagyobb pánikszerű rohamokról, félelmekről. Tüdő- és szívbeteg embereknél a pánik erősen öngerjesztő tud lenni: ha valamitől félünk, vagy megijedünk, akkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy elkezdjük kapkodni a kifúvás az ízületben, ami légszomjat eredményez — márpedig a légszomj önmagában is ijesztő, tehát a folyamat felerősödik, miközben mi legyengülünk. Több helyen is szó csípőkezelés időskorúaknál róla hogy akár egy egyszerű derékfájásból is képesek vagyunk fulladást összeeszkábálni: A HAM posztban Egy szegény kis izom panaszai és a muskétások címmel, a Szegény gyógytorna posztban Amikor a hátunk összefog a tüdőnkkel cím alatt.

Sőt, még fájdalom sem kell a pánik elkészítéséhez, gyakori az is, hogy egy adott helytől, szituációtól tart valaki annyira, hogy ott bepánikol, amiből fulladás lesz.

Ehhez elég, ha egyszer történik egy kellemetlen élmény, annak az emléke elő tudja idézni ezt a kis lavinát. Van olyan fórumozó, aki otthon erős tempóban legyalogolt naponta kilométert testedzésként, de amikor kiment az utcára, akkor méter megtétele után máris jött a pánik!

És mindez rendszeresen történt — az otthoni edzés is és az utcai fulladás is. Egy másik fórumozó egy az egyben hogyan készítsünk kenőcsöt ízületi fájdalmak kezelésére számolt be azzal a különbséggel, hogy otthon szobabiciklizéssel erősítette magát; szóval egyiküknél sem kifúvás az ízületben szó olyan mértékű fizikai gyengeségről, ami akár csak halványan indokolhatná a félelmet.

Amiből következik a pánik receptje: A pánik elkészítéséhez nincs szükség alapanyagokra! Elkezdünk lassú tűzön rotyogtatni egy kis semmit és már kész is.

Ezt a tételt azzal is tudom bizonyítani, hogy állatok is pánikolnak néha, amit ez az ábra illusztrál: Pedig egy ló nem is tud főzni! A kép egyébként Berni alkotása és Uszer századost ábrázolja egy pánik által sújtott ló hátán. Aki ugyanígy nem tud mit kezdeni a jelenséggel, az olvasson tovább. Akkor is, ha Önnek nincs lova és személyesen Ön nem ló. NAGYON lassan múlik ez az egész, az eszünkkel hiába tudjuk, hogy semmi alapja, a gerincvelőnknek, a legősibb ösztöneinknek kell megtanítanunk, hogy engedjék el az ijedtséget.

Nemcsak tüdőbetegséggel kapcsolatosan fordul elő, hogy egy adott környezet kivált ijedtséget, pánikot. Nekem például kisgyermek koromban egyszer sikerült beleszippantanom az uszoda vizébe és utána hosszú ideig víziszonyom volt, mint hogy kezeljék csak annyira, hogy ha betettem a fejemet a víz alá, jött a pánik. A szüleim szerencsére türelmesen kezelték a helyzetet, időről időre megpróbálkoztunk, hogy víz alá merüljek, de nem erőltették a dolgot.

Erősen él bennem az emlék, mint hogy kezeljék milyen lassan múlt a görcsös félelem és hogy mennyire bosszantott közben: az eszemmel tudtam, hogy semmi bajom nem lesz, ha az arcomat a víz alá merítem, de egy nálam nagyobb erő kényszerített rá, hogy abbahagyjam.

A legrosszabb ez volt — kiszolgáltatva éreztem magamat egy nálam nagyobb erőnek, kifúvás az ízületben ráadásul bennem lakik. Végül a sok próbálgatásra elmúlt szép lassan vagy inkább csúnya lassan a víziszony.

Otitis media: tünetek és kezelés Nem mindenki tudja, mi ez - középfülgyulladás. Ez a betegség egy személy fülét érinti. Ez a szövetek akut gyulladásából áll, amelyek ezt a fontos érzékszervet alkotják. Minden évben a különböző korú emberek több ezer embere megbetegszik. És jól ismert, hogy a otitis nem nevezhető ártalmatlan betegségnek.

Biztos, hogy még mindig megvolna, ha egyáltalán nem próbálkozunk a visszaszoktatással, vagy ha túlerőltették volna a szüleim a küzdelmet. Egy másik találkozást a pánikkal sziklamászó-baleset segítségével hoztam össze, ami után olyan parádés tériszonyom lett, hogy csodájára jártak az emberek hetedhét országból. Jó ideig egy erkélykorláthoz sem tudtam közelíteni, mert az ájulás kerülgetett — pedig a baleset közben és utána egyáltalán nem voltam megijedve.

Aztán ez is elmúlt óvatos kísérletezéssel, hét évvel később jártam a Grossglockneren, ami nem egy óriási hegymászó teljesítmény, de azért tériszonyosoknak ellenjavallott. És ott van még egy olyan félelem, amit szinte mindenki ismer: a sötéttől való gyermekkori rettegés. Ennek sincs racionális oka, mégis parancsszóra nem hajlandó elmúlni. A pánik megrohasztásához türelmes, kitartó szoktatásra van szükség, igazi önidomításra: odateszünk magunk elé egy kis adag pánikot és rávesszük magunkat, hogy nem kell azonnal ráugrani és felzabálni, hanem ott lehet szépen hagyni a tányéron.

Nem csak a problémás helyzethez mozgáshoz, hőmérséklethez… kell szoktatnunk magunkat, hanem a problémás helyszínhez is! Utóbbinak a jelenléte és hatása megdöbbentően erős — mintha szégyellnie kellene az embernek a betegségét.

Engem speciel nem érdekel, mit mondanak a népek, de TÖBBEN beszámoltak róla, hogy nemcsak egyszerűen idegesítő érzést okoz náluk ez a dolog, hanem kifejezetten szorongást is, mint hogy kezeljék tömegiszonyt. Egyik szorongás hozza kifúvás az ízületben másikat. Van, aki ezt erőből meg tudja oldani — a Zsuzsa nevű fórumozó, aki régebben versenyszerűen tornázott, ezt így fogalmazta meg: A szerre vissza kell menni! Sziklamászó körökben ezt úgy mondják, hogy esés után mászni kell.

Ezt a mutatványt, amikor minden különösebb fakszni nélkül kajakra visszamegyünk egy az egyben ugyanabba a környezetbe, ahol bepánikoltunk, nem mindenki tudja megcsinálni — és NEM azért, mert ők gyengébbek. Van, aki megpróbálja és csak felerősödik a pánik. Sokmindentől függ, hogy sikerül-e a gyakorlat, itt nem érdemes az okok boncolgatásába belemenni, a lényeg, hogy vannak sokan, akiknek nem sikerül. Nekik szól a fentebbi tanács a kontrollált és enyhített formáról. Lássuk most részletesebben, mit is jelent ez.

Vagyis a ház előtt, a ház körül sétálunk vagy pár lépcsőt megyünk fel a lépcsőn és lejövünk.

Káosz Világa szerepjáték (pdf) engedéllyel - Magyar Fantasycentrum

Michelberger Ágnes fogalmazta meg találóan a fórumon a környezet szerepét, mikor a tűző nap által kiváltott pánikkal és fulladással vívott csatájáról mesélt: Ma pl.

Ez a biztonság az utcán nincs meg.

Reumás ízületi gyulladás - Dr. Mihola Dóra reumatológus szakorvos

Ettől meg szép lassan, de biztosan, jön a pánik. Azt gondolom, hogy ez az egyik kulcs a titokhoz. Az utolsó mondat nem egészen stimmel — igenis az otthoni környezetben kell kezdeni a szkanderezést a félelemmel, de aztán tovább kell lépni.

Mindenféle apró kényelmetlenségnek nagyon nagy hatása tud lenni! A kényelmetlenség lényege, hogy nem hagy másra gondolni, ilyen módon lesz a figyelmet elvonó idegesítő körülmény a pánik távoli, gyengébb rokona.

Ők szeretnek együtt bandázni. Van például, aki arról számolt be a fórumon, hogy csigalépcsőn jobban fullad!! Ketten együtt sokkal erősebbek — az idegesítő kényelmetlenség mintegy katalizátorként segít begyújtani lelkünkben a robbanást. Nemsokára látni fogjuk, hogy éppen ezt a tulajdonságát fogjuk fondorlatos módon mindkét huligán ellen fordítani.

Érthető: ki a fenének van kedve önként bemenni az oroszlán barlangjába? Mármint az oroszlánon kívül, persze. Pedig nincs is ott oroszlán, a barlang üres. Az oroszlán bennünk lakik.

Címke: copd

És ha három percre kimegyünk a félelmetes utcára vagy lépcsőházba, nem fog senki bekapni. Aztán annyi időre menjünk, közel maradva a biztonságot nyújtó otthonhoz, míg meg nem jelenik először a félelem, ekkor álljunk meg, tudatosan, magunkban kimondva reagáljuk le, hogy megérkezett, köszönjünk neki, aztán rövid ácsorgás után menjünk szép lassan haza.

Igenis, észrevettelek, kedves félelem, üdvözöllek, mint régi ismerőst, remélem kedves édesanyád is jól van; most nem kezdek el kétségbeesetten kapálózni és elszaladni, pedig tudom, hogy ezért a látványért jöttél. Kifúvás az ízületben, most nem érek rá. Amikor elindul a nehézség, akár testileg, akár lelkileg, akkor feltesszük magunknak a kérdést, mint kisgyerek a szüleinek: Nem maradhatnék még egy kicsiiiiiiit?

Otitis - mi az, a felnőttek típusai, tünetei, fülfülgyulladás kezelése

Ha egy nagyon határozott NEM!! Ebben a tekintetben kétféle élménybeszámoló jött eddig: van, akinek segít a mint hogy kezeljék megoldandó feladat, van, akit meg pont nyomaszt. Veterán Szuszogó-olvasóknak ezt már szégyellem is leírni. Az egész procedúrának azt a nevet adtam, hogy IMA Idegesítsd MAgadat — a lényeg, hogy pici, szelíd, de határozott lépésekkel ki kell pöckölnünk magunkat abból a környezetből, amelyhez a lelkünk görcsösen és hülyén ragaszkodik. Egyetlen aprócska problémára derült fény abban a nagyon sok beszélgetésben, amiket ebben a témában folytattam érintettekkel: valami iszonyú erős ellenállás él a lelkünkben azzal szemben, hogy szándékosan ilyen fajta kellemetlen szituációba vigyük magunkat.

Nyilván az lehet az oka, hogy az ösztöneink nem hiszik el, hogy meg lehet állni időben, hogy nem fog elkapni minket egy fulladásos roham. Ez ellen két dolgot tehetünk: Egyrészt erősen tudatosítjuk magunkban, hogy a kísérletezést bármikor abbahagyhatjuk. Ez nem biztos, hogy elég erős berzenkedésgátló szer, ezért be kell vetnünk valami hatékonyabbat. Van ilyen: segítségkérésnek hívják.

READ Kard, buzogány, könyvAzt persze még azóta se tudom, mi köze a borsónak egy közismertenhúsevõ, ragadozó madárhoz, de hát õk magyarázták így mindig akapcsolatukat, én meg nem nagyon okoskodtam. Na jó, teljesen nyilvánvaló, hogy amikor Nordesbe érve Ywain rövidúton dobta Roxyt, jó baráthoz illõn igyekeztem a tõlem telhetõlegcélszerûbb módon vigaszt nyújtani neki — orvosolandó szerelmi bánatátés csalódottságát. Mármint Roxyét, nem Ywainét, höhö Ígyesett, hogy megesett — egy sörmámoros busongást követõen — az, aminekmeg kellett esnie.

Ha van barátunk vagy családtagunk, aki kicsit is törődik velünk, akkor szinte biztos, hogy alkalmas a segítő szerepre. Az alkalmasságához csak arra van szükség, hogy legyen neki ilyenje: és működjön is. Legjobb, ha kettő van neki, de ha csak egy, az sem probléma, akkor fordítsuk úgy az illetőt, hogy a füles fele essen felénk. Ezután meséljük el neki, hogy kísérletezni akarunk valami kicsit szándékosan kellemetlen dologgal, azt is mondjuk meg, hogy mikor és kérjük meg, hogy számoltasson be, nem sumákoltuk-e el a dolgot.

A gyakorlat után pedig meséljük el neki, hogy ment, mit éreztünk közben, mert ez az elmesélés, tudatosítás nagyon szépen bírja ám leöblíteni a ronda, rászáradt szorongás-maradékokat a lélekről. Általában ennyi elég is — ha egyszer már belekezdtünk, akkor rá fogunk érezni, hogy nem vagyunk veszélynek kitéve és innentől már csak szorgalomra van szükség.

Persze vannak súlyosabb, berögzült szorongások is, amikor ez a megígérős-kikérdezős módszer nem elegendő; ekkor a segítőt meg kell kérnünk, hogy először kísérjen el végig a rettegett sétánkra, aztán már csak egy darabig jöjjön velünk és egy egyre hosszabb szakaszt egyedül tegyünk meg. Ezen a ponton esetleg meg kell küzdenünk az illető túlgondoskodás reflexével, ami nem mindig könnyű, de ne kifúvás az ízületben vele nagyon, legyünk türelmesek irányában.

Ezen kellő türelemmel úrrá lehetünk, ha ügyesen hozzászoktatjuk magunkat a rettegett környezethez. De mit csináljunk, ha tüdő- vagy szívbetegként magától a fulladástól félünk? A COPD típusú találkozások Facebook csoportban volt olvasható nemrég az alábbi beszélgetés, ami jól illusztrálja a mondókámat. Mikor úgy érzed, ez az utolsó lélegzetvételed? Csak nekem van olykor-olykor halálfélelmem?

Ezzel a tevékenységgel a figyelmet el lehet vonni a pánikot kiváltó okról. Csak épp a pánik közben nem biztos, hogy eszembe jut a megváltó technika. Ha már el tudom kezdeni, akkor OK, már nincs baj. Ez a lényeg!!!

Más dolog békésen gyakorolgatni egy önvédelmi technikát barátságos sporttársakkal a tornateremben és megint más azt alkalmazni is veszélyhelyzetben, ijedt állapotban, igazi támadókkal szemben. A sportlégzéses bejegyzésben áll az a tételem, mint hogy kezeljék a tüdőbetegség egy sport — ezt most továbbfejlesztem: a COPD egy önvédelmi sport, amelynek lényegéhez tartozik, hogy éles helyzetben használni kell tudni a fogásait.

Betekintés: Bándi András - A masszázs elmélete és gyakorlata

Alkalmazni kell hidegvérrel a tanultakat és nem lebénulni a félelemtől. Erre csak akkor lehetünk képesek, ha stresszes helyzetben is koncentrálni tudunk és nem hagyjuk, hogy az ijedtség magába szippantsa az összes létező gondolatunkat. Igen ám, de nem tudunk és nem is akarunk szándékosan fulladást előidézni, hogy azon gyakoroljunk… Nem szeretnénk azokat az alakokat felkérni egy kis barátságos edzőmeccsre, akiknek csak az árnyéka látszik itt fentebb… Ha a fulladás személyesen nem tud fellépni az előadáson, akkor nincs más hátra: dublőrt kell a helyére állítani.

Na de ki fogja helyettesíteni edzőpartnerünkként őt, hogy élesben gyakorolhassunk? Meg kell tanulnunk kizárni a zavaró tényezőket és csak a nyugodt légzésünkre koncentrálni. A tanuláshoz tehát két komponens szükségeltetik: nyugodt légzés zavaró tényező. Az utóbbi összetevő lehet bármi, ami vagy egyszerűen csak koncentrációt igényel, vagy — és ez az igazi — emellett még valami, ami idegességet, ellenszenvet, félelmet, fáradtságot vált ki belőlünk.

Természetesen nem kell, nem szabad nagyon szenvedni, a külső ingernek csak akkorának kell lennie, hogy újra és újra megpróbálja magához vonni a TELJES figyelmünket.

Haute Couture

Ha korán észleljük a pánikot, akkor sokkal könnyebb visszagyömöszölni a dobozába — van benne egy szénsavpatron, amivel fel szokta fújni magát és akkor már sokkal nehezebb a visszacsomagolás. Aki szét akarja morzsolni a pánikot, annak nem hősiesen bátornak, hanem jó megfigyelőnek kell lennie.

Itt van néhány ötlet — a lista a végtelenségig növelhető, minden további trükköt hálásan veszek a fórumon. Ez azért sokkal haladóbb gyakorlat, mert nem egy, hanem két másik dologra kell figyelni a légzés mellett — ami a tapasztalat szerint nem kétszer, hanem sokszor nehezebb.

A figyelmünk tudat alatt ugrál a kényelmetlenség görnyedés és a koncentrációt igénylő művelet csavar becsavarása között, ami fárasztó ám szegénynek.

Ahogy a régi mondás tartja: Sok lúd disznó agyára megy. Azt hiszem, így szól. Ezek azért nagyon jók, mert muszáj odafigyelni, különben pofára esünk — észre fogjuk venni, hogy eleinte csak az aggodalmunkra, az elbillenéstől való félelmünkre figyelünk, aztán ösztönösen vagy segítséggel rájövünk, hogy inkább azzal kellene foglalkozni, mit is csinálunk a különböző alkatrészeinkkel. Ez önmagában is megnyugtató hiszen a szorongásról elterelődik a figyelemde tüdőbetegeknél még ez is csak egy eszköz, egy dublőr.

A helyes légzés fenntartása legyen a fő cél az egyensúly megtartásával szemben — ha lebillenünk, sebaj, újrakezdjük. Elég nehéz gyakorlat, hiszen az egyensúlyozás önmagában sem könnyű és mi ráadásul csak zavaró háttérként alkalmazzuk, úgy próbáljuk csinálni, hogy közben nem kapja meg a teljes figyelmünket.

A gyógyászatban használt növényekből előállított készítmények nyersanyaga szár- mazhat vadon előforduló, szántóföldi körülmények között vagy sejt- és szövet- tenyészetekben termesztett növényektől. Begyűjtésük szükséges nyersanyag forrást eredményez és, esetenként előnyökkel jár, de vadontermő állományaink felhasználásának hátrányai is számottevőek. A többi haszonnövény csoporthoz viszonyítva a gyógynövény fajok száma nagy, s ezért valamennyi igényelt faj termesztése alig oldható meg. Jelentős tartalékokkal rendelkezünk, melyek minden évben megújulnak, gyógyászati és gazdasági szerepük egyaránt figyelemreméltó, ez a helyzet a galagonya, vadrózsa, fekete és vörös áfonya, homoktövis terméseinek, az őszi kikerics magvainak, a bodza és hárs virágainak, a mezei zsurló, katángkóró, pitypang földfeletti részeinek, az útifű leveleinek esetében. Amennyiben a begyűjtött mennyiség lényegesen kisebb, mint a rendelkezésre álló tartalékok, továbbá ha a növények olyan részeit gyűjtik, melyek nem veszélyeztetik az állományokat, a fajoknak pedig nincsenek olyan ritka rokonai vagy fajon belüli változatai, melyeket a gyűjtés veszélyeztet, az értékesítésnek ezt az ősi módját továbbra is fenntartjuk.

A hangerő változtatásával szabályozni tudjuk az idegesítési faktort. Az agyunk a légzés figyelésén járjon. A zajra és a teher által okozott kényelmetlenségre nem szabad figyelni, csak az egyenletes légzésre. Nyilván nem kell megterhelően nagy súlyt választani, csak akkorát, hogy kicsit mint hogy kezeljék legyen vinni. Figyeljük meg, hogy ez is haladó gyakorlat, mert két zavaró dolog is van: a zaj és a cipekedés.

Aki nem hiszi, hogy apróságokkal való szöszmötölés fulladáshoz és ezáltal persze halálfélelemhez vezethet, annak itt van két rövid történet a Való Életből.

A COPD Facebook-csoport egyik tagja írta, miután megérkezett az új szobabiciklije: A biciklit úgy raktam össze, felszereltem kifúvás az ízületben egyik pedált aztán pihi, becsavartam egy csavart és megint pihi és így tovább.

Kifúvás az ízületben történet csak azért érdekes, mert ő az, aki hosszabb ideje minden áldott nap szobabringázik percet és nagyon gyakran fél óra alatt kilométert tesz bele a gépbe, sokszor pihenő nélkül.

Hát persze, mondom én nagyképűen, mint afféle öntelt blogger. Az egyik egy monoton, ritmikus mozgás, amihez hozzá lehet igazítani a légzés ritmusát és nem igényel odafigyelést — a másik egy ritmustalan, odafigyelést kívánó és görnyedve végzett tevékenység.

Az utóbbihoz alig kell izommunka és mégis az üt ki, méghozzá gyorsan. És anélkül, hogy bármi ijesztő tulajdonsága lenne. A görnyedés sem túl fárasztó, csak egyrészt idegesítő ezáltal nem hagy a légzésre figyelnimásrészt maga a légvétel is valamivel nehezebb előrehajolt állapotban.

Egy másik csoporttag ezt írta: A mai ragyogó időben kedves Balaton-felvidéki telkünkön megkezdtem a gyümölcsfák metszését — nagyon fárasztó volt, alig élek. Ez a történet is ugyanarról szól — a metszés ugyan fizikai munka, de azért nem egy talicskázás, nem annyira nehéz, hogy indokolná a túlzott kifáradást.

Viszont erre is figyelni kell és ez is valamennyire kényelmetlen testtartást igényel. Megvan a két komponens a rossz légzéshez, ami viszont egy COPD beteget iszonyú tempóban kifáraszt.

Képzeljük csak magunk elé, ahogy valamit matatunk a kezünkkel; fogadjunk, hogy már az elképzelés közben is visszatartjuk a lélegzetünket… Na ugye. Hiszen az nem hasonlít semmire! Pedig dehogynem. Az indokolatlan halálfélelem is csak egy az olyan érzések sorában, amelyek nem akarják hagyni, hogy másra gondoljunk, hogy racionálisak legyünk. Görcsben akarnak tartani minket. A kifúvás az ízületben fölfújja magát jó nagyra, hogy ijesztőnek látsszon, néha még huhog is közben; de a háttérben lényegét tekintve ugyanúgy manipulálgatja tudatalattinkat, mint minden kisebb-nagyobb szorongás.

Orvos válaszol

Aki megtanul mindenféle kavalkádban a légzésére figyelni plusz tudatosan az elinduló rossz érzéseket nagyon korán észlelni, az meg fog birkózni a halálfélelemmel is. Annak a módszere sem igazán különbözik egy biciklipedálétól, amihez túl apró csavarokat adtak, túl sekély vájattal.

Nekem elhihetik, tudom, mit beszélek, én már sokat bicikliztem.

Ezekkel nincs igazán tapasztalatom, csak megemlítem őket — ha valaki megosztja ilyen irányú tudását velünk a fórumon, azért hálásak leszünk.