Fájó ízületek megrontja a gerincét

SZÁZADVÉG 79 ZENE by SZÁZADVÉG - Issuu

A politikai kommunikáció történetének megírhatóságáról Szabó Gabriella: Politikai kommunikáció és közösség Bene Márton: Kommunikációs hálózatok és politikai közösség. Kormányalakítás Magyarországon, — Vancsó Anna: Lagosz, ethosz, parhosz? Mind a négy alkotó — Kodály Zoltán, Szervánszky Endre, Járdányi Pál és Durkó Zsolt — megnyilvánult az os forradalom kapcsán, reflektált arra, sőt a későbbiekben megemlékeztek róla műveikben is.

A tanulmány a témához tartozó pályaképet, alkotási körülményeket különös hangsúllyal a zenenyelvi lehetőségekreilletve a forradalmi zenedarabok értelmezési tartományát mutatja be. Az első esszé Kodály Zoltán, a zeneszerző és zenei tekintély szerepét vizsgálja a forradalom előtti és utáni zenei közegben.

A második esszé Járdányi Pál és Szer­ vánszky Endre egymásra rímelő életművét tekinti át. A harmadik esszé Durkó Zsolt kantátáinak vélhető közéleti elemzését adja.

fájó ízületek megrontja a gerincét

Az epilógus pedig a rendszerváltás utáni megemlékezések műsorpolitikáját elemzi, s külön kitér az Egmont-nyitány szerepére. Az elemző szöveg azokat az esztétikai kódrendszereket vizsgálja, amelyek révén a kádári, ot illető emlékezetpolitika ellenére a szerzők mégis meg­­nyilatkozhattak.

Szintén hely hiányában le kellett mondani a társművészetekkel való összehasonlító elemzésről és a forradalomhoz kötődő sokszor párbeszédképtelen diskurzusok áttekintéséről. Azok a zené­szek, akik részt vettek a forradalomban, korábban és később is vállalták a pártállam­mal szembeni markáns véleményüket.

Annyiban egyszerűbb a zenészek os ho­va­tartozását átlátni, hogy van egy jól megragadható középpont az esetükben, akihez képest mindegyikük azonosította önmagát. Ez a középpont: Kodály Zoltán volt. Kodály körül még a két világháború között alakult ki egy kulturális kör, amelynek jelentősége a pártállami időszakban tovább nőtt.

Kodály mellett állt a kor három jelentős zeneesztétája: Molnár Antal —Szabolcsi Bence — és Tóth Aladár — Dalos Később e körhöz csatlakoztak más fiatal kutatók, például Rajeczky Benjámin —Vargyas Lajos — és Bónis Ferenc —. Jelentős muzsikusok is szép számmal vallották mesterüknek Kodályt, például Ferencsik János —Rozsnyai Zoltán — és Somogyi László — karmesterek. A hangszeres művészek közül kiemelkedik a pályakezdő Kentner Lajos —Kistétényi Melinda — és Vásáry Tamás —.

Végül, tehetséges zeneszerző tanítványait említhetjük, akikkel az összetartozást Kodály hivatalosan is vállalta.

ZENE A Kodály-iskola soha senkit le nem bélyegzett, sőt arra törekedett, hogy min­­­den­ki szabadon kifejtse egyéniségét, amennyiben van. Kodály 88—89 2 Más művészeti ágakban is kiemelkedett néhány olyan alkotó, akik akár a hatalommal szemben is középponttá váltak életművük, kapcsolataik és határozott közéleti véleményük révén.

Ma már hozzáférhető a korszak első felének akadémiai feldolgozása is Tallián Négy próféta a saját hazájában 25 Az említett három szerző: Bartók, Kodály és Lajtha László —majd őket követte a felsorolásban Ádám Jenő —Járdányi Pál — és Dávid Gyula — A sort terjedelmi okokból nem folytatom, de az eddigiekből is kitetszik, hogy Kodály körül egy meghatározó szellemi csoport működött, amelynek egyébként jelentős nem zenész tagjai is voltak.

fájó ízületek megrontja a gerincét

A pártállam lépései Kodály ellen és felé 4 A Páva-feldolgozás után született nagyzenekari ConcertoSzimfónia vagy harmadik színpadi műve, a Czinka Panna nem része korunk zenei kultúrájának. Tény ugyanakkor, hogy az utáni Kodály-művek megítélésében nem voltak egységesek még a szerző legközvetlenebb munkatársai sem vö.

Breuer ; Péteri ZENE Kodállyal szemben álló ellencsoport nem jött létre, de természetesen mind esztétikai, mind közéleti okokból voltak a zeneszerzőnek ellenlábasai.

fájó ízületek megrontja a gerincét

Néhányan a korábbi tanítványok vagy pályatársak közül vetélytársként, végül ellenfélként léptek fel vele szemben a pártállam kiépülése idején. Kodály legjelentősebb ellenfelévé egykori tehetséges tanítványa, Szabó Ferenc — vált, aki Moszkvából a szovjet politikai rendőrség NKVD őrnagyaként tért haza.

jellegzetes tünetek

Szabó gyakorlati hatalmat szerzett a zenei intézmények irányítására. Az ő szervezése révén jó néhány másik alkotó például Kadosa Pál [—], Tardos Béla [—], Mihály András [—] is elkötelezett kommunistaként fordult szembe a társadalommal, illetve a kulturális örökséggel. Az önmagukat kommunistának valló zeneszerzők közül csupán Szervánszky Endre — és Székely Endre — tört ki a pártideológia kulturális szorításából. Jellemző Szabóra és Révaira, hogy a kudarcért Mihályt és Székelyt tették felelőssé, és ezért utóbbiakat állították félre.

Noha Kodály és köre önmagában is elég fájó ízületek megrontja a gerincét bizonyult, a hivatalos minisztériumi támadást Ujfalussy József —a pártállami apparátusban szintén pozíciókat elfoglaló zeneesztéta állította meg.

Így kezelhető az ízületi gyulladás

Ugyanakkor Révainak mégis sikerült Kodályt lépéshátrányba hozni több területen is: a korunkat is érintő legjelentősebb kárt azzal okozta, hogy a szerző műveit korlátozott mértékben adták elő. E művelődési politika következtében Kodály utáni életműve nem tudott szervesen beépülni a magyar kultúrába, így a kodályi életmű — az átlagos hallgató számára — lezáródott a Pávavariációkkal Akik megkapták, azok elvileg biztonságban érezhették magukat, jelentős pénzösszeget kaptak, és különleges juttatásokat igényelhettek.

Túrabeszámolók

Eleinte Révai döntött a díjakról, ám adatunk van róla, hogy Kodály is beleszólhatott a döntésbe. Ezek közben sor került a magyar zeneművek irányítására tett fájó ízületek megrontja a gerincét, amelyet szintén Révai és Szabó akartak véghezvinni, az utókor szerencséjére, sikertelenül. A szovjet művészeti diktátor után csak zsdanovi elveknek nevezett képlet szerint a jó zenemű népzenei ihletésű, munkásmozgalmi dalokhoz hasonló hangzásvilágú, és kifejezetten egyszerű nyelven íródott.

Zsdanov tételeit Révai József a következőképpen magyarította: A zenének realistának kell lennie, népszerűnek és dallamosnak, a magyar népzenére és a klasszikus magyar zeneirodalomra mint alapra építve kell továbbmennie, hogy kifejezhesse a zene nyelvén szocializmust építő népünk új érzelmeit.

Zeneszerzőink egyre inkább megértik, hogy a vokális zene, a tömegdal útján küzd­hetik le elsősorban a zenének a néptől való régi elszakadását in: Solymosi Tari 2. Az elvet néhány, ma már nem jegyzett darab teljesítette.

Az akkor még elkötelezett Szervánszky Endre elutasította azt nyílt cikkben és a Honvéd-kantátájával is. Az egyik legjelentősebb besúgó egy balettkarmester volt, akit a cikk szerzői nem akar­tak felfedni W A világhálón olvasható a témáról egy hosszabb elemzés is W7.

Zsdanov elveit később önkritikusan még azok a szerzők is megtagadták, akik egykoron igyekeztek annak megfelelni, így a népszerű tömegdalokat például a Májusköszöntőta Sztálin esküje kantátát és a Révai Józsefet sirató IV. Breuer Ez az a pillanat, amikor a zeneszerzők között elindul a jelbeszédben való komponálás.

Noha az utalások rendszere egyidős a művészetekkel, itt a zsdanovi és pártállami jelszavakkal szembeni komponálás kapott hangsúlyt, különböző stílusjátékok révén. Amíg tehát Szabó Ferenc számára a zsdanovi elvek részben ürügyként kellettek ahhoz, hogy pályatársait terrorizálhassa, addig a pályatársak gúnyt űztek belőle, a diktatúrából és a zsdanovi diktátumból, például Ránki György Pomádé király új ruhája című operájával, Sugár Rezső Hősi ének című kantátájával, Járdányi Pál Borsodi rapszódiájával Kodály válasza 8 A magyar zenetörténet egyik kedvenc története számos változata él.

A történetre Illyés Gyula máshogy emlékezik. A kérdést Révai Illyésnek tette fel, s az író kérdezte meg erről Kodályt. A zeneszerző annyit felelt, hogy az Erkel-mű nem helyettesíthető Illyés ZENE A határozott kiállású, elveit fel nem adó Kodály sikeresen védte meg a magyar zenei tudományos fájó ízületek megrontja a gerincét Révai túlkapásaitól, noha a Rákosi-diktatúrától nem tudott megmenteni minden zenészt. Rákosi — Révai közreműködésével — Kodályt akarta felkérni egy új, pártállami himnusz írására, amire a szerző értelemszerűen nemet mondott.

fájó ízületek megrontja a gerincét

A kortársak által a Psalmus hungaricus párjaként értelmezett kantátában Kodály a költő-hadvezér Zrínyi Miklós — szövegét, a Az török áfium ellen való orvosság előszavát zenésítette meg. A főhőst bariton ezúttal egy vegyeskar kíséri, lemondva a külsődleges eszközök biztonságáról. A Zrínyi-szöveg kérdései így is túl aktuálisak voltak ben.

fájó ízületek megrontja a gerincét

Kodály Zrínyit idézve ezúttal is az itthon maradás imperatívuszát zengi. Olyannyira fontos az itthon maradás, hogy a Vörösmarty-féle Szózat és a Zrínyi-szöveg egybecsengését Kodály az Egressy Bénitől kölcsönzött dallammal is hangsúlyozza.

A kantáta harmadik témaköre pedig a nemzeti hibák Psalmushoz hasonló bírálata. A mű fináléjában Kodály egyértelműen artrózis kezelése plazmával síkra emeli a Zrínyi-szöveget: előbb saját Budavári Te Deumára tekint vissza, majd 28 Windhager Á kos egy Ámen-figurával záródik a nemzeti ima.

Sem a témák, sem a szakralitás, sem a többi idézet nem számíthatott támogatásra izom-csontrendszeri és kötőszöveti betegségek Rákosi- és a berendezkedő Kádár-rezsimtől.

A betegség okai

A forradalom zenész szereplői A zenészek os tevékenysége közismert. Kodály legközvetlenebb tanítványai és barátai részt vettek a forradalom eseményeiben is, így például Járdányi Pál, ha nem is fegyverrel a kezében, de járta az utcákat. Kodály hatására és Járdányi példájára a korábban kommunista elkötelezettségű Szervánszky Fájó ízületek megrontja a gerincét is a forradalom mellé állt. ZENE Mi, a magyar szellem munkásai méltók kívánunk lenni a szabadságharcunk hőseihez.

Vállaljuk a börtönt, az elhurcolást, s ha kell, a halált is.

További a témáról