Közös gyógyító mítoszok

közös gyógyító mítoszok

közös gyógyító mítoszok

A mítosz: egy fogalom jelentésváltozásai A szerző készülő kötete nyitó tanulmányának második, befejező részét, illetve az irodalomjegyzéket következő számunkban közöljük. Melyik az igazi? Prométheuszt, közös gyógyító mítoszok a tüzet az emberek számára elorozta, aki megtanította őket a gyógyítás és még sok más hasznos dolog tudományára — megfosztván ezzel az égieket bizonyos területeken érvényesíteni vágyott felsőbbrendűségüktől, s emiatt elnyerve haragjukat közös gyógyító mítoszok, az emberiség jótevőjeként ismerjük, Aiszkhülosz drámája alapján.

Kettős természetű: felmagasztosuló isteni hős és szenvedő ember egyszerre.

Hiszen te vagy, kit meglopott, virágodat az embereknek közös gyógyító mítoszok, soktudó tüzed. E bűnéért az istenek megbüntetik, hogy megtanulja: Zeusz uralmát tűrni kell, s embert szeretni végre abbahagyja már. Trencsényi-Waldapfel I. Vallástörténeti és művelődéstörténeti besorolását is ennek a képnek megfelelően kapta: kultúrhérósz ő, a civilizáció elterjesztője a földön az emberek között.

Ezért áldoznak azóta is az emberek puszta csontot az isteneknek.

Liget » Folyóirat » Cikk

A titán másik büntetése az volt, hogy a tűzlopás miatt leginkább károsult Héphaisztosz, Zeusz parancsára, a Kaukázus szikláihoz bilincselte, ahol egy keselyű lakomázik a májából, s minthogy Prométheusz a halhatatlanok sarja, mája nem fogy el soha, így kínjai sem.

Prométheusz mindkét változatban ugyanazt cselekedte: tüzet lopott, és a húsosztásnál csalt, az emberek javára fordított mindent. Ezért Hésziodosz mint bűnöst sosem múló kínokkal gyötreti, Aiszkhülosznál ugyanezekért a tettekért ugyanúgy bűnhődik, ám megítélése éppen az ellenkezőjére változik: hős lesz belőle.

Melyik az igazi mítosz? Pontosabban téve fel a kérdést: miképpen lehet, hogy ugyanazt a mitikus történetet két szerző kétféleképpen adja elő?

Misinszki Lászlóné Tehetséggondozó program :: Mítoszok

Közismert, hogy az ókori mítoszoknak — s főként a görögöknek — számtalan változata létezik. A változások elsősorban nem azért történtek, mert múlott az idő, hiszen gyakran előfordul, hogy egy kései mítoszgyűjtő ősibb, eredetibb változatot ismer, mint amit mi a szépíróknál olvashatunk. A változásokat az elbeszélő szándéka alakítja. Prométheusz esetében számít az időtényező is: Hésziodosz közel kétszáz évvel élt korábban, mint Aiszkhülosz, és egészen más vidéken élt.

A boiótiai Aszkrában született, az i. Említett művében, Az istenek születésében arról a megtiszteltetésről tudósít, mélységes alázattal, hogy a Múzsák költővé avatják a Helikon hegyén, és rábízzák, hogy énekelje meg az istenek történeteit, születésük sorrendjében. Ebből egy mitikus kronológia jön létre: a költő összeállítja, miképpen váltották egymást az égi uralomban a különféle földöntúli hatalmak, miképpen cserélte le a titánok ősibb generációját a három istennemzedék Uranosz, Kronosz, majd Zeusz főistenségévelés miképpen győzte le végérvényesen Zeusz az őt megelőző erőket, köztük a titánokkal együtt Közös gyógyító mítoszok is.

Ebből a nézőpontból Prométheusz visszahúzó erő, aki restaurálni akarja a korábbi világrendet, maga mellé állítani szövetségesül a földön élő embereket.

Görög mítoszok és a magyar mondák azonos gyökerei

Aiszkhülosz Eleuszisz, i. Hierón szürakuszai türannosz udvarában alkotott — udvari költő volt, nem mezőket járó pásztor.

Sokkal inkább arra törekszem, hogy feltárjam: az ember számára a világ megélésének különböző formái léteznek Számomra fontosnak, sőt létfontosságúnak látszik, hogy megtanuljuk észrevenni: kultúránk - amennyiben megérdemli ezt a nevet - hihetetlenül egyoldalúvá fejlődött, s egyre sürgetőbben kívánja az ellenpólust" - írja Thorwald Dethlefsen, az erősen C. Jung és Kerényi Károly hatása alatt dolgozó mítoszkutató, aki a mítosz és a kultusz együttesét a modern pszichoterápia funkcionális elődjének tekinti. Ha igaz, hogy a mítoszok s a velük rokon mesék emberalakjai az istenek, félistenek, héroszok alakváltozásain mentek át, míg a mi emberközelünkbe kerültek, ma talán fordított sorrend tanúi lehetünk: a helyzetével-életével elégedetlen ember mítoszpótlékai a hétköznapi szintről emelkednek egyfajta új miszticizmusba, amely a modern, fogyasztói társadalom keretei között fejlődött ki.

Az istenfogalom ebben az összefüggésben az értelmen, a gondolkodáson felülkerekedő, mert a változást megállítani akaró elvont Hatalmat és Erőszakot Zeusz két ítéletvégrehajtója Kratosz, az Erő, a Hatalom és Bié, az Erőszak jelenti, amely csak ideiglenesen kerekedhet felül a jobbító szándékon és az értelmiségi léthez vezető tudáson. Még ebben a minden előzőtől különböző párosításban is a Prométheuszé a számomra rokonszenvesebb.

  • Fél esztendővel a nagy márciusi napok előtt, őszén egyik, a magyar nép felszabadításáért vele együtt küzdő barátjához, Kazinczy Gáborhoz intézett költői levelében írta Petőfi Sándor: Ott fekszik, mint egy új Prométheus, Évezred óta a bilincsbe-vert nép, És rágja a saskeselyű, És vérzi lábát és kezét a lánc
  • A lábujjak fájó ízületeinek kezelése
  • Misinszki Lászlóné Tehetséggondozó program :: Mítoszok | Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

A Prométheusz-mítosz ellentétes megítélésű előadása egyáltalán nem egyedülálló a mítoszt feldolgozó irodalmi művekben. A tragikus triász legfiatalabb tagja, az i. Talán a legnagyobb, a legmeglepőbb eltérést egy mítosz legismertebb variánsától a Helené című drámában olvashatjuk. Eszerint Parisz nem Helenét, Léda lányát, szöktette Trójába — ezt az alaptörténetet ismerjük Homérosz Iliászából —, hanem annak egy hasonmását, a bosszúálló Héra által az égből a földre küldött, nem is emberi, hanem látomásszerű lényt, így a görögök kilenc éven át nem Helenéért, hanem egy ködképért harcoltak, s halt meg mindkét részről oly sok derék hős.

Eközben Helené Egyiptomban, Próteusz házában rejtőzködött, és annak halála után próbálta kikerülni Próteusznak az őt megkívánó fiát, még élő férjére hivatkozva.

közös gyógyító mítoszok

A Helené-paradigma igen alkalmas volt arra, hogy a semmiért, a ködképért vívott háború fölöslegességét általa lehessen bemutatni. Euripidész drámájában maga Helené nem is tudja, mi történt Trójában, a kezdőképben Próteusz sírjánál beszéli el a saját, senki által nem ismert történetét.

Ő maga Teukrosztól értesül mindenről, aki — természetesen — nem ismeri föl, s így átkozódva beszél róla. Helené maga már a dráma elején megérti, miért kellett a háborúnak kitörnie: nem az istenek féltékenykedései és civódásai miatt, hanem: s a sok bajt Zeusz továbbival tetézte még: mert háborút küldött Hellaszra és szegény phrűg földre, hogy könnyítsen így a rengeteg halandó terhét nyögve hordó földanyán.

Tehát túlnépesedés volt a félszigetet lakó görögök számára, kevés földdel és legelővel, így eszkalációt kellett indítani Trója felé.

További ajánlatunk

Kit phrűg sors küszködve véd, nem én vagyok, csupán nevem hellén hadaknak harci díj, Én itt vagyok, szegény Menelaoszom pedig hadat gyűjtött és Ilion bástyáihoz vonult, űzőbe véve elrablóimat. Sok lélek hullt el a Szkamandrosz partjain közös gyógyító mítoszok, s én vagyok, ki ennyit tűrök el, az átkozott, mert azt hiszik, hogy férjemet megcsalva én okoztam ádáz háborút.

S bűne, a szépség mint erény, az ő esetében visszájára fordult: Más asszonyok szépségük által boldogok, reám szépségem hozta pusztulásomat. A Hírnök mondja Menelaosznak: Hasztalan volt hát ennyi küzdéssel bajod Az égből lebocsátott ködkép-Helené nevében szólva, a Hírnök így visszhangozza az igazi Helené szavait: Mert hát midőn a rámszabott idő letelt, s megtettem, mit kívánt a sors, én elmegyek atyámhoz, az égbe. Így a Tündareósz-ház ártatlanul lett hírhedett, szegény feje.

További ajánlatunk

Menelaosz: Nem érte; rászedett az istenek csele, csak szánalmas ködkép került kezünk közé. Hírnök: Csak egy ködképért fáradtunk hasztalan? Majd döbbenten, rezignáltan: ködképért halt meg annyi hős akháj. S a dráma végén Theoklümenosz, Próteusz fia, Helené rabtartója-zaklatója összegzi a tragédiát: Hiába vesztél, Trója, és te, Priamosz! Szophoklész világában az egyéni érdekek összhangja már ábránd, a korlátlannak látszó gazdasági és politikai lehetőségek között mindenki a saját érdekében tör a legmagasabbra.

S bár Euripidész is ebben a korban élt — a kedvező gazdasági és politikai lehetőségek világában —, közös gyógyító mítoszok azt látta, hogy mindenki erőszakosan igyekezett érvényesülni, annál hevesebben, minél inkább korlátozták e szándékát más, hasonló törekvések, ahol a versengésben nincs megállás. Ennek folytán az ő világképében megint sokféle erő, értékrendszer érvényesül, a világ sokértékű, mindegyik érték viszonylagos, mégis mindegyik szenvedélyesen kizárólagos érvényre törekszik, s bár olykor világos, hogy nem ez a célszerű, az ésszerű, nem lehet megállni, az ellentétes törekvések kioltják egymást, anélkül, hogy valamilyen teljes értékrendben integrálódnának.

Az egyik közös gyógyító mítoszok Vergiliusé, akinél a pún királynő vendégül látja a Trójából menekülő és új hazát alapítani készülő Aeneast, aki — bár szívesen él a királynő vendégszeretetével és szenvedélyes méhcsípések artrózis esetén — mégis elhagyja, mert az égiektől rárótt feladat máshol jelöli ki az új hazát: nem Karthágó, hanem Latium területén.

Aeneas legfőbb tulajdonsága pedig, ami állandó jelzőként kíséri is, a pius, azaz kegyes, jámbor, aki az istenek parancsát — amit az Alvilágban atyja, Anchises tolmácsolt neki közös gyógyító mítoszok a legnagyobb engedelmességgel tölti be. Hogy összetöri vele egy szerelmes asszony szívét? Hogy értelmetlenné teszi az életét? Hogy máglyahalált hal miatta?

Egyébként is a pún királynő, hogy visszatartsa, szerelmi mágiával próbálkozott, majd a halálos máglya elkészítésénél is használt boszorkány-varázslónő praktikákat: kultúrában, vallásban barbár volt: alatta állt hát a piusnak. A háttérben még az is ott sejthető, hogy Didóban a kortársak közül néhányan Kleopátra mitikus elődjét vélték fellelni, s köztudott, hogy a szép egyiptomi királynő két római államférfit is fogva tartott bájaival: Caesart, akinek Caesariont szülte, valamint Antoniust, akinek hitvese és három gyermekének anyja is lett.

Ismertető Mítosz című könyvében Stephen Fry újrameséli a görög mitológiát a kezdetektől Midász király történetéig. Az angol humorista e művében sem fukarkodik a szellemességgel: modern nyelvezetű előadásában a klasszikus történetek olykor felhőtlenül vidámak, máskor meghatóan szépek vagy éppen szívbe markolóan szomorúak, és kivétel nélkül rendkívül szellemesek.

Antonius öngyilkossága után a királynő kivetette hálóját Octavianus Augustusra is, aki — szemben két elődjével — nem hódolt be neki. Őrizte római fensőbbségét és isteni származását — szerette magát egyenesen Venustól eredeztetni, így tetszhetett a császárnak pius Aeneas, Venus fia, viselkedése —, aki maga a római ősvallás és a család szentségét igyekezett visszaállítani.

Számunkra mindebből az a fontos, hogy Augustus és Vergilius szemében pius Aeneas a rómaiak jámbor ősatyja, akinek volt ereje ellenállni az afrikai királynő csábításának a szent feladat betöltése, a világbíró Róma megalapítása céljából. Vergilius Augustus említett isteni származásáról sem feledkezik meg, istennek mondja, aki alatt majd újra felfénylik az aranykor. A kortárs — Augustusé és Vergiliusé egyaránt — Ovidius, akinek szerelemtől dalolt a lelke és a művei, aki szerette az asszonyokat, és talán egyenrangúbbnak is tartotta őket, mint az ókorban általában szokás volt, jobban odafigyelt arra, hogy lelkük is van, nem csak használható testük — ez már az Amoresből kitetszik, ahol a nőket tanítja meg szépnek lenni és hódítani, testi tökéletlenségeiket rejteni és erényeiket hangsúlyozni —, a mitológiai hősök közül kiválasztott huszonegy hősnőt, akiknek nézőpontjából — fiktív leveleket írnak az őket gyalázatosan elhagyó férfiaknak — egészen másként festenek a mitológiai hősök szerelmei, kalandjai Heroides: Hősnők levelei.

Közöttük természetesen Didó halálos szerelmét is megírja, a gyűjtemény VII. S látja szemed megcsalt szeretődnek majd komor árnyát, míg testét lepi vér, s fürtje is összezilált.

Várj kicsikét, mígnem lecsitul szíved, meg a tenger, s késésed díja nagy lesz: a veszélytelen út. Nemcsak téged közös gyógyító mítoszok, óvd a szegény kis Iulust! Didó gyilkosa vagy; néked elég ez a bűn.

A mítoszok sárkányai

Árva szavad sem igaz! S nem is engem csapsz be először; annyi sok áldozatod közt sokadik vagyok én! S hogyha netán kérdik, hova lett szép Iulus anyja?

közös gyógyító mítoszok

Lett a halál a sora, mert elhagyta ura. S elbűvölt a koholt történet.

ESŐ Irodalmi Lap - A mítosz: egy fogalom jelentésváltozásai

Szítsd csak a máglyám, joggal. A bűnhődés sosem éri el a bűnt. Nem kétlem, hogy tereád az istenek is haragusznak: már hetedik tél űz földeken és vizeken. Hogy kivetett a vihar, nyertél biztos menedéket, S épp csak hallva neved, már neked adtam a trónt. Tedd le az isteneket, s az ereklyéket be ne szennyezd, bűnös, ki nem jól tiszteli isteneit. Tiszteled őket?

  1. Ízületi fájdalom a láb felső része
  2. A mítoszok sárkányai - keknarancspanzio.hu Tudomány
  3. Ízületi fájdalom húzza az inat
  4. Deformáló artrosis a kéz kezelése az ok
  5. Főoldal » Mitológia » Henderson: Az ősi mítoszok és a modern ember Henderson: Az ősi mítoszok és a modern ember

Kár volt őket menteni tűzből, Mindnek szégyene lett, hogy tűzből menekedt! Didót is, te csípőízület-készítmények, tán már anyaként hagyod itten, és egy részedet itt őrzöm a szívem alatt.

Osztja szegény csecsemő anyjának majdan a sorsát, Még a világra se jött, s gyilkosa már te leszel! Heroides VII. E portréban Aeneas nem pius, hanem nagyon is önző, feleség és gyermekgyilkos, ősi isteneit útközben elhagyó férfi, akit Didó megátkoz. Vergilius ideálportrét festett a haza ősatyjáról, Augustus egyenes ági felmenőjéről, aki nyilván közös gyógyító mítoszok olvasta ezt a portrét, mint az Ovidiusét.

Tetszhetett neki Vergilius történelemalakítása?

Szívesebben hitte — és ebben Vergilius alájátszott —, hogy a történelmi szükségszerűségek az ő akaratának megfelelően alakulnak. Eliade Ez minden jel szerint fordítva történt: Vergilius olyanná alkotta az isteneket, amilyenként Augustus megnyilvánulni akart mint isteni származék.

közös gyógyító mítoszok

Azonban nem jelenti ez azt, hogy ne tudott volna különbséget tenni a saját maga által is befolyásolt történelem és a megrendelésre gyártott mű között. Melyik az igazi a három példából, a bennük szereplő, különféleképpen elmesélt mítoszokból? Vagy tegyük fel így a kérdést: melyik az eredeti, az ősi? Mi a mitológia?

További a témáról